Maszturbáció a párkapcsolatban

Az önkielégítés előnyeit remélhetőleg már nem kell az alapoktól megismertetni. Már talán az is mindenkinek evidens, hogy nem csak a pasiknak oké, ha maszturbálnak, de a csajok szexuális egészségéhez, önismeretéhez és énhatékonyságához is sokat adhat, ha a partnerszex elkezdése előtt egyedül fedezik fel, hogy hogyan működik a testük, mire gerjednek, hogyan lehet elérni az orgazmust, vagy meghosszabbítani az élvezetet. A párkapcsolaton belüli maszturbáció viszont még mindig sokszor vita téma, ezért ez az írás most az ezzel kapcsolatos kérdéseket járja körül.

Mire jó a maszti a párkapcsolatban?

Két modell létezik a párkapcsolaton belüli önkielégítés létjogosultságának magyarázatára. A kompenzációs modellben a maszti arra kell, hogy kitöltse, kiegészítse a párkapcsolat hiányait, elsősorban a gyakoriság vonatkozásában. Tehát ha kevesled a szexet, és a partnered nem szeretne többet, akkor egyszerűen segíts magadon, és ne nyaggasd a párodat. Mindenkinek egyéni, hogy mennyi szexszel van megelégedve, mennyi a túl kevés és mennyi a túl sok – ezt egy kicsit lehet igazgatni egymáshoz, de a nagy különbségek áthidalása így a legkönnyebb. A kompenzációs modellel szemben a komplementer modell szerint a maszti nem akkor jelenik meg, ha kevés a partnerszex, hanem minél több az egyik, annál több a másik – vagyis evés közben jön meg az étvágy. Egyes kutatások a kompenzáló masztit inkább a férfiakra, a komplementert meg a nőkre találták jellemzőnek, de más kutatások nem találtak nemi különbséget. Vagyis a csajok éppúgy keveselhetik a szexet mint a pasik, és ilyenkor nekik is jól jön a kézimunka, és mindkét nemre igaz lehet, hogy a szexuális vágy és érdeklődés fenntartása, bármilyen aktivitással – egyedül vagy mással – megnöveli a későbbi szexuális aktivitás valószínűségét. Vagyis a kutatások nem, vagy csak bizonyos körülmények között támasztják alá a gyakori nézeteket a maszturbációról.

Kérdéses nézetek a kapcsolatban gyakorolt önkielégítésről

Aki maszturbál a kapcsolatban az nem elégedett a partnerével?

A szexuális elégedettséggel kapcsolatos kutatási eredmények ellentmondóak. A férfiak vonatkozásában több kutatás találta valóban azt, hogy a gyakrabban önkielégítő pasik kevésbé elégedettek a szexuális kapcsolatukkal, mint a kevesebbet maszturbálók, de a korreláció ugye nem jelent ok-okozati összefüggést. Elképzelhető, hogy a pornón felnövő és gyakran masztizó férfiak azért elégedetlenebbek a partnerszexszel, mert a valóság nem illeszkedik a pornóban látottakhoz, a partnerek a való életben nem akarnak annyit és úgy szexelni, mint a fizetett online tartalomszolgáltatók vagy pornósztárok. Ezt támasztja alá, hogy azok a párok, akiknek a tagjai kevesebb pornót fogyasztanak, elégedettebbek a szexuális kapcsolatukkal, mint a gyakrabban fogyasztók. A nők elégedettségével kapcsolatos kutatások is arra utalnak, hogy a maszturbáció gyakorisága bizonyos esetekben inkább növeli a kapcsolati elégedettséget – főleg az idősebb nők esetén, ahol az orgazmuskészség támogatásának fontos eleme az önkielégítés. Az, hogy a kutatások tényleg sokszor találják a szexuális elégedetlenséget a maszturbációval összefüggőnek, még egy fontos dologra hívja fel a figyelmet: az önmagamra irányuló figyelem két élű fegyver. Egyrészt nagyon jó, ha megismerem a testem és ennek nyomán jobban tudom, hogy mi a jó nekem – de ha ennek kommunikációja a partner felé elmarad, vagy nem éri el a hatását, akkor biztosan nem pozitívan hat a kapcsolatra a maszturbáció.

Javaslom ezért, hogy bármit is fedezel fel magadról az önkielégítés kapcsán, ezt ne tartsd magadban, hanem oszd meg a partnereddel. Hacsak nem törvénytelen vagy a másiknak fájdalmas, amit szeretnél, akkor kérd bátran! A jó szex az örömről és a konszenzusról szól, ami ebbe belefér, az fokozza az elégedettséget, szóval hajrá!

Aki maszturbál a kapcsolatban, az megcsalja a partnerét?

Ez nagyon gyakori nézet, ezért fontos beszélni róla. A megcsalásnak nincs objektív definíciója, mindenki mást ért alatta, de a legjobban használható megközelítés szerint a megcsalásban a csaló fél kiviszi a kapcsolatból az erőforrásait – legyen ez idő, pénz, érzelmi bevonódottság, érdeklődés, vagy a szexuális energia, azaz libidó. Ahogy József Attila írta „nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”, vagyis – bár a poliamorik szerint a szeretet mennyisége nem véges, de azt ők sem tagadják, hogy – az időnk és az energiánk nem végtelen, amit az egyik helyen elhasználunk, az hiányozni fog a másik helyről. Vajon ebből az következik, hogy ha a szexuális energiánkat nem a partnerszexbe rakjuk, akkor ez úgy is megcsalásnak tekinthető, ha az önkielégítést tényleg egyedül végezzük? És mi van, ha online pornót, esetleg cyberszexet vagy AI generálta partnert is tartalmazó „pornót” használunk a masztihoz, vagyis a fejünkben tulajdonképpen nem vagyunk egyedül? Ugye milyen trükkös kérdések ezek? Nincs rá egyetemes válasz, nektek a saját kapcsolatotokban kell közösen meghatározni, hogy mivel kapcsolatban vagytok komfortosak, és mi az, ami már zavar, rossz érzéseket kelt. Alapvetően akkor kell megvizsgálni a maszturbáció kérdését a kapcsolatban, ha átveszi a partnerszex helyét és szerepét, ha egyértelműen csökkent partnerszex mennyiséggel és minőséggel jár együtt. Amíg ez nincs, addig örüljünk a pozitív hatásainak! De ha eltérít minket a partnerszextől, akkor újabb kérdés üti fel a fejét!

Aki maszturbál a kapcsolatban annak nem lesz kedve a partnerszexhez?

Nézzük a kérdést tehát a másik oldalról – mit okozhat a rendszeres önkielégítés a kapcsolatban? Ahogy fentebb írtam, attól függ, hogy melyik modell alapján működünk. Ha a hiányt akarjuk kompenzálni, akkor nagyon is elképzelhető, hogy minél inkább egyedül keressük az örömöt, ez annál inkább eltávolít a partnerünktől. A magányos örömszerzés során senki másra nem kell figyelni, lehetek olyan önközpontú, mint egy hároméves, olyan gyors/lassú, olyan finom/erőteljes – szóval bármilyen, ami NEKEM jó. Minél gyakrabban csinálom magamnak, főleg, ha pornót használok hozzá, annál jobban rögződnek a módszerek, a képek, a fantáziák. És a szex bizony pont úgy működik, mint Pavlov kutyája – nagyon könnyű kondicionálni, a testi örömhöz társítani a kapcsolódó ingereket. És utána a bennünk lakó pavlovkutya makacsul ragaszkodik a megszokott ingerekhez, más nem lesz elég jó. És ha a partnerszex nem nyújt olyan örömöt, mint a maszti, akkor egyre ritkábban gondolunk a partnerre, és egyre gyakrabban nyúlunk magunkhoz.

De csinálhatjuk okosan is, úgy, hogy nem a kompenzáció, hanem a kiegészítés, a színesítés legyen a középpontban. Ilyenkor érdemes például a partnert bevonni a fantáziába, de ha mindenképpen Ryan Gosling jár a fejünkben, akkor is jobb, ha a fejünkben jár és nem használunk külső képeket, pornót. Az érintés módszere olyan legyen, amit akár partnerszex közben is meg tudunk valósítani, mert ugye Pavlov kutyája mindenképpen hozzászokik az ingerlés bizonyos módjaihoz, így előfordul, hogy párosan is szükség lesz rá a kielégüléshez. (És ez teljesen rendben van, az éjjeliszekrényed fiókájában mindig legyen síkosító és vibrátor!) Szóval a komplementer önkielégítés se legyen olyan, amit ne vihetnél be a partnerszexbe, mert például túl extrém és szégyelled. Semmi, ami örömöt okoz és nem ártasz vele másnak, nem lehet szégyellni való.

De mi van, ha mégis?

Vannak olyan erőszakos, magadat vagy másokat bántalmazott helyzetben megjelenítő fantáziáid, amelyek aggasztanak? Esetleg csak ilyeneket használsz maszturbáció közben? Vagy már a partnerszex sem megy ezek nélkül? Attól félsz, hogy ezek miatt a valóságban is ilyen helyzetbe fogsz keveredni, vagy már meg is történt veled? Először is ne pánikolj! Nagyon sok ember tapasztal meg hasonló élményt, nem vagy egyedül a nehézségeddel. Sokféle tényező lehet a háttérben, amit érdemes segítő szakemberrel, lehetőleg traumaterápiában és függőségekkel kapcsolatban is kompetens pszichológussal átbeszélni. Ő segíthet tisztázni a probléma súlyosságát és megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel egészségesebb szexuális viselkedésformákat alakíthatsz ki.

Az önkielégítés általában pozitívan hat a szexuális egészségünkre. De ez is olyan, mint minden, ami örömet okoz – ha túlzásba visszük, függőséghez is vezethet. Itt is érvényes a szabály: fogyaszd felelősséggel!

(Ez az írás is a Joy magazin egy korábbi számában volt először olvasható)

2022-től rovatot vezetek a Joy Magazinban. Hogy miről? Hát természetesen a szexedukációról. Arról, hogy miért olyan fontos a szexről, a testről, a nemiségről nyíltan és őszintén beszélni, így írtam a rovat indulásakor:

“Képzeljük el, hogy találunk egy gépet, ami meglehetősen bonyolult, viszont rendkívül hasznos, mondhatni életfontosságú. Annyit se mondanak róla, hogy tessék, itt van. Csak úgy felfedezzük, hogy van nekünk ilyen, és elkezdjük gyanítani, majd meg is bizonyosodunk róla, hogy mindenki másnak is van ilyen, csak nem teljesen ugyanolyan. Nem kaptunk hozzá leírást és nincs betanítás sem, hogy hogyan működtessük, tartsuk karban, hogyan vigyázzunk rá vagy javítsuk meg, ha nem jól működik. Egyáltalán azt sem mondják el, hogy mit jelent, ha jól működik, és mik lehetnek a hibái. Mindenre magunktól kell rájönnünk. Hát elkezdünk kísérletezni a gépünkkel, de csak titokban, mert úgy tűnik, hogy mások is így csinálják. Kiderül, hogy mások gépével a mi gépünk valamiképpen összeilleszthető, és kettő (vagy akár több) együtt is tud működni. De hogyan? Az iskolában vagy otthon semmit nem mondanak erről a gépről, és ha valaki szóba hozza, akkor még büntetést is kap érte. Találunk titkos dokumentumokat róla, de gyanítjuk, hogy azok sem a hivatalos használati utasítás részei, mert valahogy nekünk nem úgy működik a gépünk, mint ezeken a dokumentációkon. Valahogy azért csak elvagyunk a gépünkkel, de amikor életünkben először elolvassuk a használati utasítást (mert kiderül, hogy más nyelveken van ilyen, csak nekünk nincs), akkor egymás után csapkodunk a homlokunkra: Hát persze! Hogy ezt miért nem tudtam hamarabb!”

Ha érdekelnek az írásaim, keresd a Joy Magazint a boltokban, vagy fizess elő online a magaziner.hu oldalon!

Ez máris egy paradox kérdés (mint a Mi a címe ennek a könyvnek? című könyv esetén) de mivel ez most tényleg egy nagyon rövid helyzetjelentés lesz, ezért indokolt a címválasztás.

Mit csinálok mostanában? A 2021-es év nagyon zsúfolt volt és nyilván nem segített a folyamatos covid kihívás sem. Én magam is megbetegedtem, novemberben oltottan is sikerült leesnem a lábamról, konkrétan, mivel a vírus a csípőízületemet támadta meg és tett majdnem mozgásképtelenné hónapokra. De ez már az évvége, előtte annyi mindent csináltam.

Először is képzésekre jártam. 2021-ben végeztem el a sématerápiás képzés mindhárom modulját és elkezdtem a brainspotting képzést. Mindkét képzés hatalmas élmény volt, fantisztikus oktatókkal és újabb remek kollégákkal ismerkedtem meg. Köszönöm Bálint Andreának és Monica Gosnak, hogy ilyen lelkesen és szakmailag felkészülten vezették ezeket a képzéseket és a szupervíziós alkalmakat is. Nagyon sokat tanultam tőlük. Szintén hatalmas élmény volt Bíró Erzsébettel az áprilisi narratíva workshop, ahol egy rendkívül hasznos módszert tanultam a traumák és életesemények életútba történő integrálásához.

Az év során módomban állt a szívem csücske témáimon dolgozni, és ennek során újabb rendkívüli emberekkel együttműködni. A szexuális nevelési projektünkben elkészült és szeptemberben elindult a nyílt online kurzusunk, amire pár nap alatt több mint ezer résztvevő regisztrált! Aki lemaradt, ne csüggedjen, februárban újranyitjuk a jelentkezést a kurzusra. Az év során több online előadást és workshopot is tartottunk a témában, ami szintén sok munkát igényelt, de ennél sokkal fontosabb, hogy milyen sok nyitott szülőt és pedagógust vonzottak be ezek az alkalmak. Nekik készül a szexuális nevelési kézikönyvünk Gyermeklélek – gyermektest címmel. Ezen egész évben dolgoztam, én vagyok a szerkesztője és még mindig nincs kész, de hamarosan megjelenik, és mindenki számára hozzáférhető lesz e-book formátumban.

A másik szívem csücske a mentálisan sérülékeny szülők gyermekeinek támogatása. Ehhez olyan partnerre leltem a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakembereiben (Hajdu Krisztina, Frankó András, Kormos Piroska), akikkel évek óta lelkesítjük egymást és ennek eredményeként született meg a Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban c. könyv második, átdolgozott kiadása. A témát sikerült bevinni a Családhatározó c. könyvbe is, amelyet külön köszönök a szerkesztőknek Bátki Annának és Ribiczey Nórának.

Harmadik szívem csücske az LMBT emberek egyenjogúságáért és pszichológusként a megfelelő szakmai támogatásért való munka. A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ Szekciójának elnökeként ebben az évben sajnos nagyon sok kihívással kellett megküzdeni. A nehezített társadalmi helyzetben a szekció tagjai széllel szemben dolgoztak azon, hogy a kollégákkal és a laikusokkal megismertessük a tudományos tényeken alapuló valóságot az LMBT+ szülőkkel, fiatalokkal vagy mesekönyvekkel kapcsolatban. Képzést szerveztünk és pályázatot írtunk, ami sikeres is lett, így a jövő évben az EU támogatásával folytathatjuk a munkánkat!

Az egyetem sem kímélt a feladatokkal. Ugyan csak részmunkaidőben dolgozom az ELTE-n, azért elég sok hallgató szakmai munkáját terelgetem. Közülük is kedvenceim azok, akiknek a szakdolgozatát vagy doktori munkáját irányítom. Mindig lelkesítő az ő lelkesedésük. Ebben az évben Megyeriné Fácska Judit és Tóth Brigitta aranyozták/aranyozzák be a napjaimat, Brigivel különösen szeretek együtt dolgozni. Rajongása a Disney Hercegnőkért teljesen rám ragadt. Jövőre jelenik meg cikkünk a témáról, majd figyeljétek!

Szóval nem unatkoztam az idén, ezért nem írtam a blogba. Akinek hiányzik, olvassa el a korábbi írásaimat itt. De ígérem, hogy folytatom majd ezen az oldalon, ha levegőhöz jutok!